Kecskesajtos bulgursaláta céklával

A bejegyzés címe lehetett volna akár a "kiáltvány a cékláért" csak félő, hogy akkor a google még ennyire sem részesít előnyben és ezt mégsem kockáztathatom vicc ide vagy oda. Szerintem a cékla igen méltatlanul elhanyagolt zöldségünk, annak ellenére, hogy tényleg rendkívül változatos módon felhasználható. Valószínűleg nem  sokat lendít a helyzetén, hogy mikor szó szerint nekivágunk a céklának, az feltűnő elszíneződéseket eredményez. Esetleg annyival tudom, nyugtatni a kezdő "céklázókat", hogy szinte rózsaszín bűnjeleket hagy maga után, ami ugyebár tökre csajszis...na még mindig nem jött meg a kedv?! Talán majd a lenti recepttől:)

Kedvcsináló:

25 dkg bulgur

30 dkg cékla

1 vöröshagyma finomra vágva

1 húsleveskocka (knorr alaplé)

20 dkg chevre natúr kecskesajtkrém

1 ek mustármag
1 ek szárított koriander
Só, bors, olívaolaj

Öntethez:
1 citrom kifacsart leve
1 dl olívaolaj
2 gerezd fokhagyma összezúzva
2 ek mustár 

A sütőt 180 fokon légkeveréses módon előmelegítjük. A vízforralóban 0,5 l vizet forralunk, amiben feloldjuk a húsleveskockát. Az egész céklákat megmossuk, sóval, olívaolajjal bedörzsöljük és egyenként alufóliába csomagoljuk. A sütőben nekem 45 perc alatt sültek puhára. Eközben egy magas falú jénaiba öntjük a hagymával elkevert bulgurt és leöntjük az alaplével, majd fóliával letakarva azt is a sütőbe tesszük. Nagyjából 25 perc alatt puhul meg. Mikor megpuhult kivesszük és letakarva félretéve hagyjuk kihűlni.  Közben egy teflon serpenyőben megpirítjuk a szárított koriandert és mustármagot, majd fűszermozsárban összetörjük. Ha a cékla megpuhult,várjuk meg míg kicsit kihűl, majd hámozzuk meg és vágjuk 1x1 cm-es kockákra.Egy kisebb befőttesüvegben rázzuk össze az öntet hozzávalóit. Keverjük össze a bulgurt, pirított fűszereket, kecskesajtot, céklát, öntetet, ízesítsük frissen őrölt borssal és szobahőmérsékleten tálaljuk. Előételként köretként egyaránt megállja a helyét.

Fokhagymás brindzával rétegzett csirke

A fotó nem sikerült, a rakott csirke viszont annál inkább. Az egyetlen hiba, ami a képen is látszik, hogy nem a megfelelő csirke kapott fényt a vacsora kapcsán. Én megihletődtem és ennek köszönhetően megszületett ez a fantasztikus ízű rakott étel, de úgy látszik, hogy kreativitásom ragyogása nem elég ahhoz, hogy a téli szürkületet ellensúlyozva jobb fényben tüntesse fel a végeredményt. A népszerű vámpíros trilógiák ellenére, vagy talán pont ezért a fokhagyma a barátom. Pár hete még a Kővirág panzióban töltött vacsorán jött az ötlet, hogy feltétlenül kakukkfüves fokhagymás tejfölt kell kérnem a sült húsomhoz. Az ottani séf is nagy vámpírűző lehet, mert nem sajnálta a fokhagymát és ezzel egy nagyon jó kombó született, olyannyira, hogy én egész hétvégén mindenhez azt kértem utána. És ha elolvassátok a hozzávalókat érezni fogjátok, hogy azóta sem szabadulok a hatása alól, de minek ha valami ilyen jó!

Vámpír űzéshez:

80 dkg csirkemell tenyérnyi szeletekre vágva újnyi vastagra kilapogatva

10 gerezd fokhagyma durvára zúzva

1 csokor kakukkfű

3 dl 20 %-os főzőtejszín 

20 dkg juhtúró

5 dl tejföl

1 dl olaj

10 dkg reszelt trappista

1 kg krumpli meghámozva felkarikázva, besózva

só, frissen őrölt bors

olaj

A kakukkfű és a fokhagyma felét a húshoz használjuk el. A csirkemell szeleteket sózzuk borsozzuk, megszórjuk a kakukkfűvel és bedörzsöljük a fokhagymával egy tálba rétegezzük és lelocsoljuk a tejszínnel, hogy minden szeletet befedjen és a hűtőbe 2-3 órára félretesszük, hogy az ízek összeérjenek. Ezalatt összekeverjük a maradék fokhagymát, kakukkfüvet a tejföllel és a brindzával és frissen őrölt borssal ízesítjük. A krumpliról konyhai papírtörlővel leitatom a vizet. Egy nagy serpenyőben olajat melegítünk és a felkarikázott krumplikat oldalanként 2-2 perc alatt megsütjük.A krumpliról az olajat konyhai törlővel leitatom. A serpenyőben amibe a krumplit is sütöttem megkapatom a csirkemell mindkét oldalát. A csirkét kiveszem a serpenyőből és magasra veszem a lángot és beleöntök az edénybe 1 dl fehérbort, majd addig kevergetem míg a felére besűrűsödik az alkoholos mártás, amit hozzákeverek a tejfölhöz. Egy magasabb tűzálló tepsibe lerakok egy réteg krumplit, megkenem a tejfölös öntettel, rá egy réteg csirke jön, amire újabb réteg tejfölös krém, majd újabb réteg krumpli, végül a maradék tejfölös szószt egyenletesen szétkenem a tetején. Fóliával letakarom és 180 fokon 40 percig sütöm légkeveréses fokozaton, majd leveszem a fóliát, megszóróm sajttal és 10 perc alatt rápirítom a sajtot.

Bucka sajtház - saj(Á)tkészítés

Őszintén gondolom, hogy mindenkinek el kéne egyszer látogatnia Rátonyi László sajtkészítő mesterhez, a Bucka sajtházba. Én a barátaimnak köszönhetem, hogy eljutottam a Pilis lábánál fekvő mesebeli helyre. Nemcsak a sajtkészítést lehet megtanulni Lacitól, de ennél sokkal többet. Az a kedves nyitottság, amivel fogadtak minket Ildikóval, feleségével, és gyermekeikkel, egy perc alatt feledtette velem a kimerítő munkahetemet, miközben el is gondolkodtatott értékrendszerről, prioritásokról. Nem árt emlékeztetni magam időről időre, hogy mi az, ami igazán számít és elképesztő szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen fantasztikus emberekkel tölthettem el egy napot. 

Végig azt éreztem, hogy Lacit egyetlen cél vezérli, hogy továbbadhassa tapasztalatait és, hogy mi is átélhessük azt az örömöt, amit a saját sajt elkészítése jelent. Fantasztikus lexikális tudással rendelkezik a sajtok készítéséhez kapcsolódó kémiai folyamatokról, mindezt könnyed és rendkívül szórakoztató stílusban tálalja, hogy úgy érzed, akármit is csinálsz nem tudsz hibázni.

A napot egy közös reggelivel indítottuk, ahol 6-7 féle fantasztikus sajtot kóstolhattunk felvezetésként, miközben Laci a sajtokról mesélt nekünk. Ildi fantasztikus friss ropogós kenyereket hozott a villás reggelihez. A hagymás, tejfölös kenyér szerintem masszívan addiktív. Anyuval olyan mértékben kerültünk a hatása alá, hogy le akartunk szaladni a pékségbe, hogy szerezzünk  otthonra is. Ildikó, mivel szerintem földöntúli kedvesség lakik benne, ezt nem engedhette, nehogy lemaradjunk a tananyagról és ő ment el nekünk, hogy szerezzen még kenyeret és a pékség elérhetőségét. Ezúton is óriási köszönet Neki, ráadásul itt még nem ér véget a jó cselekedeteinek sora. A reggeli után átmentünk a sajtműhelybe és 2 külön fazékban nekiálltunk a krémsajt és gomolya készítésének, illetve a Laci által előkészített alapból parenyica született. Míg az oltóanyag tette a dolgát megebédeltünk Ildi jóvoltából, aki fantasztikus házi készítésű csuszával kedveskedett a "tejipari szakembereknek", mi pedig az időközben elkészített túróval járultunk hozzá az ebédhez. Részemről ez egy bármikor megismételhető barter akció. Ildiék vegetáriánusok így a túrós csusza számomra eddig ismeretlen módon, pirított magvakkal (napraforgómag, de lehet tök- vagy fenyőmag is) lett szervírozva, érdemes kipróbálni. 

 A kép a Bucka sajtház belsejét mutatja be innen származik

 

 Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el erre a védett kis szigetre, ami egy olyan párhuzamos dimenzió, ahol minden a helyén van, mindez 20 percre Budapesttől, és a hab a tortán, hogy a képen a saját készítésű parenyicám, gomolyám, és fűszeres krémsajtom van befotózva. Mindez a finomság egyetlen nap leforgása alatt készült Laci pontos útmutatásának köszönhetően, miközben testileg lelkileg felfrissültem.

Minestrone gazdagon

Ebben a bejegyzésben több szempontból is meg fog állni az elfogultság vádja velem szemben, de vállalom. Legfeljebb a rám szabott büntetés után majd még egy tállal vigasztalódom ebből a fantasztikusan dúsra sikerült, ízletes levesből, amire egy jóra való olasz valószínűleg rá sem ismerne. A jobb érzésű déliek pedig, ahol az étellel nem viccelnek talán még vendettáért is kiáltanának ezt a receptet olvasva, viszont ha megfőzitek pláne így télvíz idején szerintem rögtön mentesülök a pokol néhány bugyra alól a purgatóriumi túrám során a szemetekben. És, hogy mi áll az elfogultságom hátterében? Egyrészt egy Steinberger féle tisztítókúrán vagyok túl, ami önmagában elég indok arra, hogy bármilyen ízzel rendelkező fűszeres ételt felmagasztaljak, ehhez jöttek még a vaskos mínuszok, amiben már elképesztően rákívántam egy tál forró levesre. De ha ez nem lenne elég, pénteken alaposan megfáztam és a torkom akkorára dagadt, hogy még az én élénk fantáziám is megtorpant a gondolattól, hogy bármi szilárdat próbáljak meg letuszkolni a négyszeresére dagadt manduláim szűk rése között. Ja, és ha elfelejtettem volna mondani alapként egy kis tóalmási kolbászt pirítottam a levesbe...Tisztelt esküdtszék! Mit mondhatnék még? A döntés az önök kezében van!

A vizsgálat tárgyai:

2 szárzeller vékonyan felkarikázva

1 szál tóalmási csípős kolbász kb. 20 dkg

2 közepes sárgarépa meghámozva felkarikázva

1 db fehér répa meghámozva felkarikázva

1/2 db (kb. 20 cm) póréhagyma vékonyan felkarikázva

1 dl száraz vörösbor

1 konzerv vörösbab vízzel átmosva

1 konzerv hámozott darabolt paradicsom

1 kis konzerv sűrített paradicsom

1 nagy marék tészta (nálam rigatoni maradék volt)

1 parmezán levágott megkeméynedett héja

3 gerezd fokhagyma durvára vágva

1 kis db chili

1 kk bazsalikom

1 húsleves kocka

1 kk só, frissen őrölt bors

Egy nagy lábosban megpirítom a kolbászt, ha már zsírjára sült egy szűrőlapáttal kiveszem a ropogós karikákat az edényből, és félreteszem. A kisült kolbászzsíron megpirítom a póréhagymát, felaprított chilit, majd hozzáteszem a zöldségeket (sárgarépát, zellert, fehér répát) és közepes lángon 10-15 perc alatt, kevergetés mellett megpirítom. Felöntöm a zöldségeket a borral és hagyom, hogy elforrjon az alkohol. A zöldségeket fűszerezem bazsalikommal, sóval, pici frissen őrölt borssal és fokhagymával,  majd hozzáöntöm a paradicsomkonzervet, sűrített paradicsomot babot és az alapot felöntöm 1,5 liter vízzel. Visszateszem a levesbe a korábban megsütött kolbászkarikákat, húsleveskockát, tésztát, valamint a parmezán levágott héját, ami olyan kemény, hogy másra úgysem tudnám használni. Ezután fedő alatt, lassú tűzön addig főzöm, míg a zöldségek megpuhulnak. Nekem kb. 1 óra alatt megfőtt. Friss aprított bazsalikommal vagy petrezselyemmel megszórva tálalom. Nagyon finom és laktató.